Breaking News

A légkondicionálás, a hő és a levegő páratartalmának szabályozásának folyamata zárt térben, hogy kellemesebb belső környezetet érjünk el.

A klímaberendezések lehetővé teszik, hogy az épület belső környezete viszonylag állandó maradjon, nagyrészt független a külső időjárási viszonyok változásától és a belső hőterheléstől.

Klímaberendezés, hűtőközeg

A régebbi klímaberendezésekben használt CFC és HCFC hűtőközegek, mint az R-12 és R-22, károsították az ózonréteget, és a HFC hűtőközegek, például az R-410a és R-404a, amelyeket a CFC-k és HCFC-k helyettesítésére terveztek, súlyosbították a klímaváltozást. Mindkét probléma a hűtőközeg légkörbe való kiáramlása miatt fordul elő, például javítás közben. A HFO hűtőközegek, amelyeket néhány, ha nem a legtöbb új berendezésben használnak, mindkét problémát megoldják nulla ózonkárosodási potenciállal (ODP), és sokkal alacsonyabb globális felmelegedési potenciállal (GWP) az egy- két számjegyű, szemben a HFC-k három-négy számjegyével.

 

A légkondicionálás története

A légkondicionálás az őskorba nyúlik vissza. Az ókori egyiptomi épületek a passzív légkondicionálási technikák széles skáláját alkalmazták. A passzív technikák egészen a 20. századig elterjedtek maradtak, akkor kimentek a divatból, és felváltották őket az elektromos légkondicionálók.

1901-ben Willis H. Carrier amerikai feltaláló építette meg az első elektromos klímaberendezést.

1902-ben telepítette első légkondicionáló rendszerét a Sackett-Wilhelms Lithographing & Publishing Company-ban, New Yorkban. A hőmérsékletet és a páratartalmat is szabályozta a találmánya.

1906-ban Stuart W. Cramer azt vizsgálta, hogyan lehet nedvességet adni textilgyárának levegőjéhez. Cramer megalkotta a „légkondicionálás” kifejezést, és az abban az évben benyújtott szabadalmi keresetében használta a „vízkondicionálás” analógjaként, amely akkor a textíliák könnyebb feldolgozhatóságának jól ismert eljárása volt.

A 20. század második felének innovációi lehetővé tették a klímaberendezések sokkal szélesebb körű használatát.

1945-ben Robert Sherman feltalált egy hordozható, ablakba épített klímaberendezést, amely hűtötte, fűtötte, párásította, szárította és szűrte a levegőt.